A szénnek jóval tompább a színe, mint a pasztell feketéjének, így ha azt akarjuk, hogy igazán erős színkontrasztok is legyenek a rajzainkon, akkor nem árt munka közben többször is lefixálni a rajzot (legalábbis én így teszek). A fixálás utáni egy-két perc száradást követően a sötét részek sötétségét még inkább fokozhatjuk egy következő szén majd fixáló réteg felrakásával. Fixáló híján egy idő után a felvitt rétegek már saját magukat szedik le felrakás közben.

Szénrajzokhoz finomabb akvarell papírt vagy ami még jobb pasztellekhez szánt papírt szoktak ajánlani. Több fajta is van, érdemes kipróbálni, hogy kinek mi válik be.

A rajzszén - csakúgy mint a pasztellkréta - igazi maszatolós technika. A színeket kézzel dörzsöljük bele… a rendesebbek papír zsebkendővel (bár az közel sem olyan hatásos, sokszor inkább leszedi a réteget, mint felrakná).

Ha elhibázom a rajzot, akkor vagy kézzel, papír zsepivel összetörlöm, vagy akár ki is radírozhatom. A szén rajzoknál (csakúgy mint a pasztellnél) speciális radírt használunk, ami olyan mint egy gyurma. Monopolradírnak hívják. Ennek a radírnak az a lényege, hogy össze kell gyúrni addig, amíg fel nem puhul a kezünk melegétől. Akkor radíroz igazán jól, amikor puha, és átmelegedett. Éppen ezért télen elég reménytelen vállalkozás kint használni, mert nem igazán szeret hidegben dolgozni. Csúcsfényekhez is jól lehet használni, hogy a már kész rajzból monopolradírral szedjük fel a fénylő csillogások helyeit.