Nincs meg benne az a saját játék, ami az akvarellben megvan(lsd. az akvarell festés leírásánál). Ha oda akarom rakni, akkor az ott van, és ott is marad, úgy ahogy felraktam. Nem folyik el, nem változik a száradással. Ez kicsit rontja is a varázsát, mivel az olajfesték anyaga nem él olyan önálló életet mint vízfestéké. Persze ez a megítélés mindenkinél más lehet, hiszen van aki az olajra, van aki az akvarellre, van aki pedig az akrilra esküszik, mint nagy kedvencre.
Azok kedvéért, akik olajjal szeretnének festeni, leírnék néhány tudnivalót, ami talán megkönnyítheti számukra a kezdő lépéseket. Az olajfestéshez festőszer kell (ami általában terpentin és lenolaj fele-fele kevercse), olajfestékek, egy vászon alap (ami lehet alapozott festővászon, lehet keretre feszített, vagy fára ragasztott alapozott vászon, de lehet sima alapozott falap is), ecsetek (vagy rongy), paletta és egy kis tálka.
Az ecsetek, paletták, tálkák tisztítására a sima Caola mosószappan a legjobb. Ha valami nagyon makacs, és nem jön le, akkor marad a festékhígító. Ha azonban frissen lemosod még, akkor elégnek kell lennie a szappannak is.
Én nem használok sem ecsetet, sem palettát, hanem tubusból rakom fel rongyra a festéket… Nekem ez a kényelmes, kézhez illő. Hogy ne legyek nyakig maszatos, orvosi gumikesztyűt szoktam használni.
Az elején, mikor felrakom az alapokat még viszonylag sok festőszert használok a festék mellé. A festőszert egy kis edénykébe rakom. Nem kell sok, csak éppen legyen valami a pohárka aljában. Belemártom a rongyot a festőszerbe, és utána rakom fel a rongyra a festéket. A kép megalapozásánál a festőszert a már vászonra felrakott festék szétkenéséhez is használom, hogy rendesen eloszlassam a még „száraz” felületen. Az egésznek ilyenkor még akvarelles hatása van, mert olyan híg még a festék a sok festőszer miatt a képen. A festékek keverését a rongyon végzem. Azokat a színeket, amit egy-egy szín eléréséhez össze akarok keverni mind a megfelelő arányban magára a rongyra rakom. Ahogy felteszem a vászonra ez saját magát keveri össze a felületre való bedörzsölésével. Persze aki miniatúrákat szeretne festeni, az ne ezzel a módszerrel próbálkozzon. :) Ha ecsettel festesz, akkor kb. úgy használod a festőszert az elején, mintha vízfestékkel festenél, és a festőszer lenne a víz. Ahogy a kép előre halad, úgy egyre kevesebb festőszert igényel…. legalábbis nálam.
Hogy a kép egységes legyen, néha szükség van egy nagy levegő vételre, és a kép áttörlésére. Ez úgy néz ki, hogy mikor már mindent felraktál, és úgy gondolod „na, ez már jó, de mégsem az igazi”, fogsz egy puha pamut rongyot, raksz rá egy kis festőszert, és óvatosan (nem mintha koszos csempét sikálnál) átsimítod a képet. Vagy fentről lefelé, vagy oldal irányban, vagy vegyesen… ahogy a kép vonalvezetése megkívánja. Ilyenkor egymásba mosódnak a körvonalak, megszűnnek az esetleg fehéren maradt foltocskák. Amikor ezzel végeztél, akkor megvan a kép alapja a folytatáshoz. Látszik, hogy mi van a képen, csak olyan, mintha kicsit ködös lenne a táj. Erre az alapra feldolgozva már sokkal egységesebb lesz a második verzió. Persze az áttörlésnél ügyelj arra, hogy a világos részekbe ne nagyon húzd bele a sötét részek festékét. Inkább a világos részekkel kezd az összetörlést.
Ha lehet, akkor szabadban fess, mert a terpentin szaga elég erős,… és valljuk be nem is a legegészségesebb szagolni. Ha zárt térben festesz, mindenképpen gondoskodj a megfelelő szellőztetésről. Jó tudni, hogy az olajképek hetekig száradnak, így ha ajándékba szánod valakinek, akkor a legjobb, ha jó előre elkészíted azt.